Apáczai Csere János

— Gy. Szabó Béla kolozsvári grafikus metszete —

Apáczai Csere János
„A tudomány gyökere keserű, gyümölcse pedig gyönyörűséges.”

Apáczai Csere János, avagy Johannes Apacius (Apáca, 1625. június 10. – Kolozsvár, 1659. december 31.), filozófiai és pedagógiai író, kálvinista teológus, a magyar művelődés, tudományosság és nevelésügy úttörője, az első magyar enciklopédista.

A 17. század jelentős magyar személyisége, az erdélyi magyar protestáns iskolaügy első kiemelkedő alakja székely szabad paraszti családba született. Hazai tanulmányait külföldön, Hollandiában folytatta: a franekeri, a leydeni, az utrechti és a harderwijki egyetemeken tanult, majd 1651 áprilisában teológiai doktorrá avatták. Ugyanebben az évben feleségül vette Aletta van der Maet utrechti polgárlányt.
A nyugati polgárosult társadalmi életet, a műveltséget, a tudományosságot, a modern iskolarendszert és oktató-nevelési eszméket hozta haza, amikor 1653-ban II. Rákóczi Ferenc fejedelem hívására visszatért Erdélybe. A gyulafehérvári, majd később a kolozsvári kollégium tanára lett. Ő volt a tudományok első magyar összegzője, a Magyar Encyclopaedia megalkotója és megjelentetője, aki a közt szolgáló tevékenységében arra törekedett, hogy harmóniát teremtsen az erdélyi, a magyar, az európai és az egyetemes emberi értékek között.
„…minden gondolatomat az a vágy foglalta le, hogy segítsek szülőhazámon.”
Az erdélyi magyar protestáns iskolaügy kiemelkedő alakja, egyben első igazi polihisztorunk fiatalon, tüdőbajban hunyt el.

• Tudta-e?
Az akkor 9 éves I. Rákóczi Ferencnek ajánlotta tankönyvét, a Magyar logikátskát, amely 1654-ben jelent meg. Ebben a tanulásban elcsüggedt ifjaknak is számos jó tanáccsal szolgál.

• Tudta-e?
1652 őszén kezdett hozzá nagy művéhez, a Magyar Encyclopaedia, „avagy minden eddigi feltalált, igaz és hasznos bölcsességnek szép rendbe foglalása és magyar nyelven világra bocsátása megszövegezéséhez”. Első kinyomtatott példányait 1655-ben vehette kézbe.

„Annak pedig, hogy szilárd műveltséghez jussunk, nincs hasznosabb módja, nincs előnyösebb útja, mint az, hogy minden dologról rövid vázlatot állítsunk össze, és minden tudomány rövid összefoglalását emlékezetünkbe véssük.”

Hitvallása

„Tégy oly célt fel, amelyre soha senki nem ért. Mert szép dolog a középszerű tudós emberekkel elérkezni, de szebb még a legtudósbakkal egyarányú messze hagyíttani, a legszebb penig mindeneket fellyülhaladni, és a nagy hegynek oly részében állani, ahová soha senki maga erejétől nem hághatott, s talám soha nem is hág.”

„Egészségedre mindazáltal gondot viselj, mert anélkül dolgodban el nem járhatsz. Állj inkább, mint ülj; fuss, mint menj; soha tudományi fegyveredet kezedből le ne tedd. Az munka közt virágzik a virtus. Nem is lehet derekas dolog, úgy tetszik, az melyhez fáradtság nélkül juthatsz.”

„Ha olyan korba csöppentünk bele, melyben a bölcsességet és annak professzorait lyukas garasra sem becsülik – semmivel sem többre, mint a legnagyobb tudatlanságot -, akkor essünk kétségbe? Hagyjuk faképnél az iskolát? Nem! Szégyenen és gyalázaton keresztül nekifeszülve az erény felé kell törekednünk! A jelenkori gyalázatért kétszeresen megfizet majd gyalázóinknak az utókor, csak lankadatlanul igyekezzünk azt megérdemelni.”

• Tudta-e?
1660. január 9-én helyezték el hamvait a kolozsvári házsongárdi temetőben. Családi tragédia, hogy nem sokkal utána követte a halálba felesége és gyermeke is.
Áprily Lajos erdélyi magyar költő (1887–1967) csodálatos versben állít emléket Apáczainak és feleségének.

Áprily Lajos
Tavasz a Házsongárdi temetőben
Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének

Készítette:

Havadi Krisztina

Forrás: wikipedia.hu; mult-kor.hu; mek.oszk.hu